Dunakavics: 15
2008. december 6., szombat
Nagy old-skool mikuláscsomag review, avagy mennyire voltunk rosszak idén
Dunakavics: 15
2008. november 17., hétfő
Tamagochi
2008. november 13., csütörtök
Skyroads(1993)
A 90-es évek közepén, amikor bejöttek hozzánk a 100 plussz 1 játékot tartalmazó 5-600 megás cd-k, amelyeken shareware és demo game-k sorakoztak, szemünk elé tárult egy kivételesen jó gyöngyszem. Skyroads, azaz égi utak. Ezt a 645 kbyte-os csodát a Blue Moon Software adta ki 1993-ban, a már korábban megjelent Kosmonaut projektjük remakeje-ként.
Ha valaki 2006-ban a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium alagsorában járt, feltűnhetett neki, hogy az összes gép monitorján egy sötét háttérnél színes téglalapokon ugráló kis, kék űrhajó rója a világűrnek látszó izét. Kappanhangú, a mutálást hallásból sem ismerő kissrácok és érettségire készülő vén alkoholista diákok egyaránt imádták ezt a sűrű anyázásokat kiváltó csodácskát. Ez köszönhető nekem is, mert orvvul letöltöttem a programot az összes gépre (lenyomtuk az Elasto Mania-t és az Icy Towert; -erről majd talán máskor). Még skyroads bajnokság is volt a suliban:)
A játék elindításakor már szemet szúr a ciánkék és magenta színű pepita út a végtelenbe. A tapasztaltabb pro gamerek már előre bekészítettek egy Bob Marley discographyt vagy egy Best of Goa válogatást a winamp playlistbe:) Én egy Electric Universe albumot pakoltam be. A startra nyomva megjelennek ezek a rettegett pályák:
http://www.bluemoon.ee/history/skyroads/
2008. november 8., szombat
Home Alone
Első felvonás: 1990
Nagy családi karácsony készülődik Párizsban. Mivel nagy a család, nagy a készülődés is. Végül mindenki elkészül, repülőre száll és irány Európa. Csak egy probléma van. Kevin otthonmaradt! Jaaaaaaj! Szegény lurkó mit fog csinálni karácsonykor egyedül otthon? Válasz: Jól érzi magát, a százasnak cseppet sem mondható szülők nélkül. Majd amikor majdnem elkezd unatkozni két mindenre elszánt, ámde teljesen tökkelütött betörő ki akarja rabolni a házat. És innentől kezdve azt hiszem tudjuk mi történik. Kevin Macgivert megalázó módon eszkábál össze különböző betörőelhárító csabdákat. Amik egészen jól működnek és kifejezetten röhejesen tiporják sárba a két tökfilkót. Nem tudom mennyi a valós esély arra, hogy valakit fejenk**nak egy téglával és nem szakad be a feje, de maradjunk annyiban, hogy a film nem a realitásokról szól.
Az se reális, hogy minden áldott karácsonykor levetítették. Mért? Aztán csodálkoznak a szülők, hogy a kölök a frissen kapott távirányítós kocsira webcamot szerel és elindul betörőt irtani. De ez van. Ezek a karácsonyi esték adtak lehetőséget arra, hogy a lassan alkoholistává és drogfüggővé váló Macauli Culcint fénykorába láthassuk.(Volt ezen a filmen kívül értékelhető szerepe?)
Nálam ez a reszkessetek betörők láz egyszer egy hétre kifejezetten meghatározó volt. Kb. 7 éves lehettem amikor egy családi egy hetes hajdúszoboszlói nyaralás alkalmával minden egyes reggel megnéztem az első részt, ezzel a VHS szalagját gyakorlatilag használhatatlan ronggyá téve. Innentől érthető mért nem vagyok oda a karácsonyi Home Alone editionért.
Második felvonás: 1992
Kevin ezúttal New Yorkban fut össze ugyanazzal a két fajakóval, akik az első részben ki akarták rabolni.(na erre is mennyi az esély?) Szóval pofáraesésekből itt sincs hiány. Van téglával dobálózás, elektrosokk, gödörbe esés, seggbe puska lövés, a fájdalom okán kiadott érthetetlen, gügyögő emberi hangok. Úgyhogy viccesnek vicces. Bár megint csak megnézném ki az aki egy ekkora áramütést túl él. Sokak kedvenc alakja biztos a csúnya, öreg, de kedves galambos néni volt. Én is komáztam a nénit. Jó arc volt. A második rész szerintem rendben van. Nézhető vicces...
Harmadik felvonás: 1997
Erre anno nyertem egy mozijegyet. Bár ne így lett volna! Más színészek,ami érthető, elvégre furcsa lett volna a közben kicsit megnőtt és egyre züllő Kevint látni a képernyőn. Ami viszont pocsék, azok a százszor elsütött poénok. A távirányítós kocsi, fejbe kólintás... Valahonna ismerős nem? Egyszóval pocsék. Bár ne láttam volna! Egy falatni gyermekkorromboló.
Negyedik felvonás:
Ezt már nem láttam. És milyen jó! Egy internetes hozzászólás szerint "ez elviselhetetlenül rossz".
2008. november 6., csütörtök
Scooter+Trágya=Tekknő
Gondolom sokan szenvedtek még az Mc Hawer (ez a W is minek?) és Tekknő formáció népkárosító tevékenységétől, de kevesen tudjátok, hogy volt az az idő, amikor még Mc Hawer nélkül, csak Tekknő néven futott a banda. 1995-ben jelent meg ez a fészer-Scooter jellegű lemez a maga csúnyán kilopott, és helyenként röhejesen felhasznált akkori rave zenék hangmintáival. Ez a gumicsizma-techno tette népszerűvé, és a falusi diszkó-istállók, valamint kicsúszott szilveszteri mulatságok állandó szereplőivé a fiúkat.
A rongyosra hallgatott kazetta előlapján rajzolt malacok szüretelnek, és vedelnek idilli környezetben. Lehet, hogy én vagyok szőrszálhasogató, de mintha különféle húsipari termékek szerepelnének itt szétszórva. Az állatvilág kannibalizmusa már ide is elért. Feltűnik még egy „disznómadár”, fogalmam sincs milyen megfontolásból, valamint egy fehér kutya, mivel a disznók kutyát tartanak; logikus.
De szemezgessünk is egy kicsit az albumról. A stúdióképessé tett „Premalac” című intro feleffektezett disznóröfögése mindjárt alaposan kicsapja a kezdeti kultúrkör biztosítékát, és boldogan nyugtázhatjuk magunkban, hogy nehezen megkeresett pénzünkért a legkiválóbb szórakoztató cikket vásároltuk.
Még fel se lélegeztünk, de máris elkezdődik vad bőgő és cimbalomszóval az együttes akkori legnagyobb slágere a „Böllér rap”, vagy közkeletűbb nevén a „Jajj de jó, jajj de finom…” című klasszikus. Miután észbe kaptunk, hogy ezt a refrént már hallottuk anno, kezdődik a „rap” „Jön a disznó, és az arca mosolyog…” itt két lehetőség van
1. áramtalanítom a magnót
2. hátradőlök és szakadok, mert nincs az az isten, hogy ezt komolyan gondolták.
Indul a disznó üldözése. „…kiröhög a disznó, kiesik a szája…” –mivan? A „dobjunk nagy hálót rája…plébános úr beakadt a bal lábába” sor igazán bajnok. Illuminált állapotban igencsak élvezhető kis track.
Folytatódik a spontán őrület egy „romantikus” dallal. Ez a "Muti meg".
"Muti meg, muti meg, mi van ott néked!\Hadd nézzem!
Odadom a sütim, ha majd megnéztem.
Nekem mér' van ott az, nekem nincs semmi,
A papától ezt még meg kell kérdezni.
Nekem mér' van ott az, neked mér' más ott?
Dugjuk el, mer' a hülye Pisti meglátott!"
Ehhez lehet egyáltalán hozzáfűzni valamit? És mindezt otromba gagyi héliumhangokkal. Tipikus „sose lesz vége” zene. Érdemes a végén a lalázást is figyelni.
Ezt a „Jöjj fel hozzám” című egyveleg követi. „nem lesz itthon anyám, disznót vág a tanyán” könnyeket csal a szemembe… ó de szar:) „fogaid épek, szép a hajad, kár, hogy a pörkölt beleragad”
Az agrár kult krémje már teljesen kikelt magából elvégre a hatodik track indul, és ez az én személyes kedvencem. Az „Álmom egy tanya” méghozzá a Táj-brék verzió. Az analóg szinti már szigorúan diktálja a mély basszust, és a műtaps ritmusát, majd rövid szintiréteg is beúszik. Végül a hadarós szövegnél elszabadul a pokol.
”Az istállóban tehenek lesznek, Jól tejelnek majd, ha Big Macet esznek.”, valamint a magyar zeneipar egyik legje:
„Az alkoholista Józsinak van egy vágy álma,
Szebb lesz a bőre, ha hempereg a trágyába'.
Gyönyörűbb látványt, nem festett Monet,
Megszárad a Józsi, bűzölög a gané.”
Azt hiszem valahol itt volt vége az A oldalnak és az elvetemültek már izgatottan rántották ki a hanghordozót, hogy megfordítsák. A normálisabbak pedig jobb esetben csak a kazettát b*szták a sarokba.
B oldalunk első száma a „Szüreti nóta” nevet viseli. Lakodalmas-rave a javából. Ez a fajta zene jellemző leginkább a mai Mc Hawer & Tekknő produkciókra. „sarokba rugdosom a babámat, pörgetem forgatom a kutyámat”. Ezt manapság is szívesen játsszák susogó gatyás playback-haknijukon.
Ezután Emergency House-t megszégyenítő epikus hardcore muzsika nyitja tágra dobhártyánkat. "Discotor!" Mivel ez is egy jellemezhetetlen szám inkább a szöveg beidézésével bíznám rátok az ítéletet:
„Discotor!Szablya!Disznó!Lavór!Perzselő!Húsdaráló! Oktán Pista! Turmixgép!Tekknő!Hurka!Kolbász!Szalonna!Tepertő!
Cupák!Csülök!Porcogó!Disznósajt!Discotor!
Everybody on Lavór!Hard-core!Rave!Tekknő!”
Azért kíváncsi vagyok hány napig tarthatott a brain-stroming mire előálltak ezzel a kreatív ötlettel. Nem tudom eldönteni, hogy remekbeszabott pszichológia vagy egyszerű hanyagság, hogy egyre retardáltabbak a számok az album előrehaladtával, mert ugye a fogyasztás és a buli vége felé már kevésbé szeretnénk filozófiai mélységekbe merülni és könnyebb kollektívan üvölteni, hogy:
„Édes kisfiam,
Ne légy rossz,
Olyan pofont kapsz,
Megőrülsz,
Egy irányba futsz,
Egy hétig,
Fal adja másikat,
Nyulat fogsz
Fiam! Mondom, nyughassál már,
mer' ha nem éred meg az ovodás kort,
letépem a fejed ! Huzzál anyádhoz,
oszt' őt boldogitsd !”
Ahogy ezt meg is tesszük a „Fijam” című számnál. És még mindig van tovább…
„Kicsi vagyok én”. Valamelyik régi Prodigy számból vághatták ki a hangminták nagyrészét. Bizony ezt már az „elfáradt” apukákat támogató gyerekek is danolhatják. Vagy nem?
„Kicsi vagyok én,
Majd megnövök én,
Mint a **** a gatyából,
Kidagadok én.
Kicsi vagyok még,
Majd megnövök én,
Ha egy kedves kicsi leány,
fogja a végét.”
Nem szoktam írás közben inni, de kezdem azt hinni, hogy ezek után szükségem lenne rá. De már itt is a vége. Az album utolsó két trackjét, amelyek csak borzasztó remixei a „Böllér rap” és az „Álmom egy tanya” számoknak megelőzi még egy rövid „Interludak” című szösszenet.
Köszönjük Tekknő!
Ha ajánlhatom, kizárólag kazettán vagy kazettarippen hallgassátok alkohol társaságában, valamint a leghangulatosabb, ha ritmusra színesen világító karácsonyfaizzókat nyelt hangfalakat kapcsoltok a hifihez, leírhatatlan.
2008. november 4., kedd
kezdődik...
És miért kóbordelfin?
-CSAK! ("a delfineket mindenki szereti")